Mi döntjük el!
Jó szó ez, hogy fura. Már a hallatán is furán érzem magam. Furák lettek az emberek, furák lettek a kapcsolatok.
De ezzel az egy szóval nem lehet, ezt megmagyarázni. Mi is lehet itt valójában? Tényleg annyira fura?
Billentyű nélküli telefonok.... Régen voltak billentyűk, sőt voltak a tárcsázós telefonok, aminek hosszas leforgása volt egyetlen szám tárcsázása. Ezt, most már töredék idő alatt tesszük meg billentyű nélküli telefonok által. Nyílnak a fotocellás ajtók? Nyílnak bizony és kilincs nélkül teszik mindezt. Agy nélküli emberek? Nem. Ez nem teljesen igaz, talán a gondolatok hígultak, az elvek lazultak, az elvárások ritkultak. Viszont, ha ezek lettek az erőtlenek, akkor máris ered belőle, hogy a kapcsolatok is könnyedebbek. Nincs fajsúlyuk, mert hiányzik belőlük az érzelem.
De ez lehet akár egy demagógia. Nem kell és szükséges ezek szerint élni. Ezt mindenki maga választja meg, hogy mire van szükséges és mivel azonosul ezen belül. A nagy többség a fenti idézet alapján jellemezhető, ami igen elszomorító főleg azoknak, akik értékeket próbálnak keresgélni egy másik emberben, hogy sajátjukhoz illessze.
Soha fel nem adni, türelemmel megmaradni. Ne sürgesd az időt, Ő a maga ütemét járja. Pont akkor lesz ott, amikor Neked arra készen kell már állni. Talán ez a legnehezebb feladat, nyugton maradni és figyelni. Mire? Hát Magadra! Magaddal töltött idő térkép Önmagadhoz, hogy ismerd, mit keresel és mit akarsz. Az, aki ezt majd Neked meghálálja, az pont, hogy karöltve jár együtt az Idővel. Akkor lesz ott, mikor annak ideje és helye elérkezett. Egy perccel sem előbb.
A telefonokról hiányzik a gomb. Az ajtókról a kilincs. Agy nélküli emberek, nincsenek. Megalkuvó gondolatok, kényelmi koncepciók, érdektelen céltalan léttel élő emberek többsége az, az ami létezik. Az érzelmek nélküli kapcsolatok, csak csupán sivár viszonyok.
Azt, hogy mi melyiket szeretnénk és mit keresünk, csakis mi dönthetjük el. És Mi is döntjük el!