Gordiuszi csomó, avagy a kettős kötés

Furcsa dologgal találtam szemben magam egy pár hete. Aztán jobban átgondolva nem is olyan furcsa, pont, hogy egy éles magyarázat talán jó néhány kapcsolatra.
Párkapcsolati mediáció során kellett tapasztalnom, hogy vannak párok, akik az utolsókig próbálják becsukva tartani szemüket, mintha nem akarnák meglátni mi van körülöttük és felelősséget is félretolva próbálnak együttműködni.
Na, de... Miért is jöttek el? Miért ülnek itt? A legszebb kettőskötések bonyolult láncolata indul meg innen. Mi az a kettős kötés? Mielőtt leírnám, elárulom, folyamatosan csináljuk. Észre sem vesszük, nevét sem tudjuk, de ez okozza a zavart.
Ha kommunikáció kettőssége állandósul, akkor azokra a kapcsolatra a double bind elnevezést használjuk, ami az önellentmondást tartalmazó kommunikációt foglalja magába.
Ellentétes közléseket adunk a másiknak, míg nem is azt szeretnék tudatni, amit mondunk neki. Ennek árulkodó jele például a nonverbális kommunikáció, ami tudatalatti tökéletes mozzanata. Egyszerre kétfelé nagyon nehéz figyelni. Amit mondunk és amit teszünk. Árulkodó jelek: pillantás, grimasz, ölelés erőssége, nyelés, lélegzet ritmusa... stb.
Egy Élethelyzet: párkapcsolati hűtlenség - a példa álatlános, nem praxisban előfordult esemény!-
Békülés után a megcsalt fél azt kéri párjától, hogy legyen hozzá mindig őszinte és mondjon el neki mindent, és ne féljen válaszolni a kérdéseire.
...majd egyik nap a párja elgondolkodik hosszasan a távolba nézve, merengve, szinte csak teste van jelen... Hiába, a múlt képei jönnek fel képzeletében és ott időzik kicsit, míg nem ezt, a megcsalt fél észre is veszi és a következőt mondja:
- Mi jár fejedben, elmeséled?
- Hmm. semmi, csak hát, eszembe jutott "a múlt".
- Hogy, hogyan? És neked van képed ezt így idevágni nekem, csak úgy?
A megcsalt fél arra kérte a párját, hogy legyen őszinte, a párja ezt megtette, de voltaképp kikapott érte, holott teljesítette a kérést.
Önmagának ellentmondó utasítás, igény fejeződik ki, az nagyon nehezen értelmezhető.
Most már értjük mi az a kettős kötés. Ellentétes kommunikáció, paradox helyzet.
Visszakanyarodva megkezdett gondolathoz, mikor is a pár, ellentétesen cselekszik és próbál részt venni a terápián. Első ellentmondás, hogy miért van párkapcsolati terápián, ha minden rendben? Hát mert nincs rendben minden.
Miért jönnek ki éllel a tagadások, az élethelyzetek teljesen különböző megélése?
Mert nem azt kommunikálta társának, amit valójában akart, vagy olyat kommunikált, amit nem is akart. Ezzel megnehezítve a másiknak az értelmezni való teendőket félre csúsznak az információk. Természetesen erre is érkezik a következő utasítás, kérés vagy vágy.
De kinek a vágya, kérése ez? Azé, aki támasztja vagy azé, aki kapja?
Na és ezek már egymásba kapcsolódó ellentmondó kommunikációk, amik olyan Gordiuszi csomót alkotnak, amit ki kell bogozni, mivel ezek már, a két félnek megoldhatatlan feladatok.
Tehát: Azért ülnek párkapcsolati mediáción a felek, mert nem tudnak kommunikálni. -Amúgy,ezt tökéletesen sejtik is!-
Azoknál a pároknál látom, a sikeres munkát, akik akarattal és szívvel érkeznek. Azok, akik díszletként tekintenek ránk Coachokra, Mediátorokra, ott sajnos sokkal nehezebb a feladat, több energia, erő vész el. Minden estben lehull a lepel, hogy a pár mennyire akarja a közös életutat újrakövezni. Minden esetben válasszal távoznak, és egy összeszedettebb életet képesek élni.
Ne felejtsük a válaszok készen vannak, csak a jó kérdést kell hozzá megtalálni!