Hol rontottam el Mester? Királynővé teszem a nőmet, s a királya én leszek! Figyelj! Figyeld és csendesedj el! Kérdezd és hal...

Mesebeli történet vagy mond e még valamit ez a kis párbeszéd? Kedves Férfiak Önöknek ajánlom első sorban az olvasmányt, mert megbúvik benne a válasz és annak a biztos léte, hogy a Nők, mit meg nem tesznek a szeretett Férfiért.Mert a Nő, mit ér a Férfi nélkül, s a Férfi, a Nő nélkül.... 

Férfi: Hol rontottam el Mester? Mester: Mindenhol fiam! F: Az hogy lehet, úgy érted mindent rosszul csináltam? Az nem lehet, én megtettem mindent. M: Nem fiam, Te tettél, de épp a "mindent" nem tetted meg! F: Hogy érted ezt? ... M: Anyát akartál, fiam, megkaptad! Mondd mit jelent szerinted az, hogy "anya"? F: Hát, aki elvégzi a háztartást, ellátja a gyerekeket meg... ilyesmi. M: Hát ez az látod, nem ezt jelenti! A nőt jelenti fiam, aki szerelmével táplálja a családot! De a tüzet nem csak őrizni, de táplálni is kell! S Te nem törődtél a Fényével! F: Na, de mi lett a szerelmével? M: Megölted! F: ÉÉÉN? Én öltem meg? Az nem lehet, én szerettem! M: Valóban? Akár egy háztartási gépet! S pont úgyis birtokoltad! Gondolod egy házassághoz elég ez? F: Na, de hol hibáztam, Mester? M: Megfeledkeztél róla fiam, hogy ott él benne a lélek! Mert a nő szerelme a lelkéből fakad! Három kör egymás körül: Lány, a belső kör, nő a középső, s anya a legkülső ésb te csak az anyát szeretted, de közben megfeledkeztél a nőről!! S egyáltalán nem érdekelt a benne élő lány, a tiszta gyermek! Te voltál az ő tükre, de Te önmagaddal voltál elfoglalva, ahelyett hogy ővele foglalkoztál volna! Neked csak az anya kellett, de nő nélkül nincsen anya, s ha elhal a gyermek, kihuny a szerelem tüze! Magára hagytad, elfordultál tőle, s lassan halkul, elsorvadt a lángja, a Fénye! F: De mit tegyek most Mester? M: Figyelj, s tanulj tőle! F: ÉN tanuljak tőle? De hát én vagyok az erő, mit tanulhatnék egy gyenge nőtől? M: Ezt fiam. Gyengédséget! Mert ez az Ő ereje. A szíve! Messze felül van ez a Te erődtől! F: De hogyan tehetném ezt Mester? M: Mondtam már! Figyelj! Figyeld és csendesedj el! Kérdezd és hallgasd! Ne Te legyél a fontos, hanem ő! Ismerd meg. Nem csak kívül, belül is! Mire vágyik, mit kíván, mit szeret! S hagyd el a kifogásaid! F: Na, de Mester én nem fogom feladni önmagamat! M: Akkor bizony elvesztél fiam. Mert ő a Te Forrásod, Ő az, aki téged táplál, s őnélküle Te csak félember vagy! Persze kereshetsz másikat, de amíg meg nem érted, el nem fogadod minden nőben él a lélek, csak egy üres tükör maradsz! Tehát Te döntöd el megtöltöd-e tükrödet a Tűz fényével, vagy csak nyers erődben fürdeted magad! Engedd meg, hogy megmutassa magát. Szeresd, óvd, és öleld, hogy biztonságban érezze magát, s akkor megnyitja majd neked fiam, a Gyönyör kapuját! Mert a nő a tudás, a bölcsesség forrása, s tudatása azért adatott, hogy tápláljon, s erőssé tegyen Téged, ha Te befogadod. De a forrást óvni és táplálni kell, tükrözni, mert elapad! S ő felemel Téged, fiam azért, hogy Te is emelhesd őt! Így működik! Koronázd meg a nőt, hogy királya lehess! S óvd mit, a legbecsesebb ékszert, mert Ő a Te igazi kincsed! S nélküle erőd tán lesz, de elsorvad a szíved! F: Köszönöm, Mester! Tehát ez a minden, a lelke, a Forrása! Így lesz! Királynővé teszem a nőmet, s a királya én leszek!